Írásaim

Életem Értelme!

Szeretném a lelkem hangját meg hallani!
Tudni, látni, érteni vágyok mindent, mi választ ad vagy álmot.
Nem rózsaszín vágyat, csak álmot, amit látok,
Igazat, mely egyezik a szívemmel és a való életemmel.
Látom amit szeretnék, látom amit vágyok, és látom a mai valóságot.
Amit még várok, hogy igaznak érezzem az álmot!

Nekem kell a szó, kell a tett, 
"Nem a véred, nem a késed! A fényed, lelked kell!
Nem a bosszúd, nem a kardod! Csak fényed kell!"

Kell a lényed, mellyel élek, kell a szíved és minden érzésed,
Kell, hogy érezd szívem szeret, ha kell megtanítom neked a nyelvemet.

Csak fogadj be, engedj be, ne félj tőlem. Hallgass meg!
Valódi az érzés, keresi a fényét, megtalálja Benned, 
Mit az Én szívem rejtett el Neked. 

Szeretem a szíved, érteném a szavát, tanítsd meg nekem 
Minden mozzanatát, hangját, nyelvét, ne csak halljam,
Élhessem én! Bennem van rég, hallottam Én, mikor 
Súgta. S mire megértettem, majdnem elvesztettem!
De semmi nem a miénk, tudom jól  rég, az mi boldogít,
Kölcsön van, s nem haszontalan. Sok öröm van benne,
Hogy tudd az Életed tőle jobb.
 
Engedd szabadon, és ő boldogan vállalja, hogy itt marad
Őrzi a szerelmet az életfa alatt. 
Mit két egymáshoz illeszkedő, egymás karjába fonódó,
Szerelmes lélekkel élő, hol szerető, hol társ, hol csak barát,
Ki rád vigyáz, apja és anyja közös magjuknak, 
Őriznek az idő végtelen hullámain, égő hegyein, olvadó jegein,
Virágzó réteken éneklő szellő, vad zuhatag, ők mind őrzik e Csodát az életfa alatt!

2012.08.19.

Lelkemből szól!

Lelkemből szól, Téged megtalál. 
Hívja az ősök szent diadalát. 
Érzi az erő édes otthonát,
Kéri a szellő halk szavát.
Legyen az erdő az élet otthona,
Hívja meg minden élő őt oda!
Mit ma Földnek nevezünk,
Rajta élünk és szeretünk.

Érezze az ember, hogy kell lépni,
Vágyakozni, érezni,
Szeretni, s ha kell sírni és reménykedni!
Hisz ettől tanul meg igazán ÉLNI!